#hanzsu

próza

Néha

2020. szeptember 6.

Indexkép

Néha fogalmam se volt róla, mit vegyek a születésnapodra, mert egy férfinak ez mindig nehéz, főleg akkor, ha túl van a hetvenen, és kevéssel is beéri.

Bár egy doboz sörnek és egy zacskó sós mogyorónak vagy kisperecnek is örültél, az évek során felhalmoztam neked egy csomó zoknit és meleg pulóvert, hogy ne fagyj kockára a kertben, amikor körbevesznek a macskáid, szól a fészerből az ócska, régi rádió, és fennhangon szidod a kormányt.

A születésnapok azoknak is járnak, akik már nem hallgatják a recsegős, öreg rádiót a fészerből.

És újra megfelezed velem azt a sört, ha későn is jöttem át, mert hosszú volt a napom, és sunyinbelezabálok a sós perecedbe, amíg te elmeséled, mi volt a Kisvárosi gyilkosságokban vagy a Hegyi doktorban, és közben jót röhögünk, mert tulajdonképpen elég egyformák vagyunk abban, hogy a szemünk csak akkor mosolyog, amikor a szánk is.

Ha a sör és a perec el is fogy, ez már így marad, ez már megmarad.

Mint a születésnapok.

Azoknak is, akik időközben előrementek.