#hanzsu

blogbejegyzés

Karakterekről - karaktereken át

2020. szeptember 19.

Indexkép
Gyakran előbb kísérti meg gondolatban a szerzőket egy-egy eltalált szereplő, mint maga a történet. Bár a téma rendkívül szerteágazó, van pár dolog, amit érdemes szem előtt tartani karakterépítés közben.
 
1. Motiváció. Függetlenül attól, hogy „jónak” vagy „rossznak” szánjuk a karaktert, fontos, hogy az olvasó értse, az adott szereplő mit miért tesz. Nem árt, ha van érdeklődési köre, célja; ha nincs, csak lebegni fog az éterben. Még egy negatív szereplő is hitelesebb, ha van háttértörténete, nem beszélve a többiekről, ráadásul az olvasásnak fontos szerepe van az empátia fejlesztésében.
 
Példa: Léggömbök című, első regényem Sebestyén Matyija bár tehetséges kosaras, mégiscsak a legalacsonyabb a kosárcsapatban, és nem akar még gyengébb láncszemnek tűnni. Így hát a barátságos, csendes srác legfőbb motivációja, hogy ki ne derüljön a titka, ezért hazudik: a családjának, a barátainak, az osztálytársainak, ami a későbbiekben nem várt konfliktusokhoz, indulatokhoz és fordulatokhoz vezet. Mivel az események egyik fő mozgatórugója éppen ez a titkolózási kényszer, minden apró változtatás Matyi személyiségén összedöntené a történet kártyavárát.
 
2. Árnyalás. A karakterárnyalás mértéke mindig attól függ, mi az írói szándék: egy ideális világot szeretnénk megmutatni idealizált hősökkel, vagy a valóságot.
Realista szerzőként szeretem a szereplőim sötét oldalát is, mert így saját maguk ellen küzdhetnek, még akkor is, ha néha unszimpatikusnak tűnhetnek vagy hibáznak; a lényeg számomra az út, amit bejárnak, és az se baj, ha a külsejük sem tökéletes.
 
Példa: A Léggömbök-sorozat Dorkája szeplős, kissé kancsal, „nagymamaszoknyákban” jár. Ha a belső tulajdonságait vesszük sorra, önző egykeként eleinte csak magára gondol az események sodrásában, ám később kénytelen rádöbbenni a következményekre. A nem kimondottan negatív, mégsem pozitív karakterek közül az Utánad Domáját említeném meg, aki nem feltétlenül akar rosszat a lánynak, mégis nagy bajba sodorja – az ő titokzatos, megfejthetetlen karakterének és lezserségének kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy a főszereplőnk hol köt ki a kötet végére.
 
3. Saját hang. Egyszerűnek tűnik, mégis sokszor ezt a legnehezebb – ám bevallom, számomra mindig a legélvezetesebb – kivitelezni: a karakterek legyenek monológjaikban és dialógusaikban is egyéniek, megkülönböztethetőek, és persze passzoljanak az adott korba és társadalmi rétegbe.
 
Példa: A Léggömbök-sorozat Balicz Janija származása végett néha szokatlan székely kifejezéseket használ, ami a nyelvi humor eszköze is lehet, vagy a szűkszavú Szűcs Kornéla (Szücsi) a Visszatérünkből, akinek a narrációja egyszerű, megtört, már-már szaggatott, szemben az életerős Csilla lendületes dialógusaival, vagy Mosonyi Anti olykor kínos, feszengő poénjaival. Mindhárom karakter stílusa egy-egy menekülőutat mutat be egy közösen átélt tragédiából.
 
+ 1 Mindezek mellett szeresd a mellékszereplőidet – azt is, aki keresztbe tesz a főhősödnek, és azt is, aki támogatja; ha jól csinálod, egyikük nélkül sem futna ki oda a történet, ahová tervezted: nélkülözhetetlen – és felejthetetlen – kulcsfigurákká válnak.