2016. december 22.Merengő, Nosztalgia
Kisded játszmáink
Kiskoromban imádtam az utcán rohangálni, kimúlt petárdákat gyűjteni, lelopni a hat éve lejárt kőkemény szaloncukrot az utcai karácsonyfákról (igen! Megettük!), fogkefét árulni sötét lépcsőházakban fogatlan vadidegeneknek (kaland, játék, kockázat), társaimmal együtt lemenni az öreg bácsival a panelház tárolójába, ahonnan végül több tonna kötegelt újságot vihettünk (volna) el (az éves papírgyűjtés keserédes végállomása), ám olyan tízéves korom körül ismeretlen indokokból megbomlott az elmém, és elkezdtem vágyni olyasmire, mint amilyen a csekély mértékben realista nőképet sugalló Barbie, vagy a színes-szagos lóforma gumiarábikum, az úgynevezett Póni.
