#hanzsu

humoros vers

Az okkult csiga

2020. szeptember 6.

Indexkép

Ült búsan az okkult csiga a réten,
És Nietzschére vagy Spinozára gondolhatott éppen,
Amikor orra elé egy falevél hullott.
„Hát ez ide vajh mi úton jutott?”
Elmélkedett a filosz, majd kiötölte máris:
„Az elmúlás kérdése nem épp egzisztenciális.
Lehull a falevél, iramlik az élet,
Nekem pedig elkélne egy békávé-bérlet,
Oly lassan haladok. Ha így folytatom,

Lehet, hogy parlagon maradok.”


Változtak az évszakok, de a csiga-ült.
A lét-nemlét kérdésében végleg elmerült.
Lassan hajtotta őt előre a nyálka,
Két gúvadt szemében ez volt csak a szálka.
„A sztoicizmus szippant épp magába!”
A fentieket eképp konstatálta.
„Legalább a cipő nem töri a lábam,
Repülni sem tudok, mivel nincsen szárnyam.
Az infarktustól védve vagyok teljesen,
Attól sem kell félnem, hogy egy nap majd elesem,
S megütöm a bokám. Nos, ez hát a zen!”
És hogy ez a pár sor nekünk mit üzen?
Ha már csigának teremtett az Isten,
Rettentő sok gondod ennek kapcsán nincsen.
Aggódnivalód sem igazán lehet,
Érintse meg lelked ez a bölcselet:
Ha csiga vagy, légy csiga! S kússzál a nyálon,
Így korcsolya nélkül csúszkálhatsz a nyáron.