#hanzsu

Versek

Az alábbiakban az elmúlt évek "terméséből" gyűjtöttem össze pár verset - amit szinte soha nem írok. De ezek szerint néha mégis. :) Fogadjátok szeretettel.

    TRÉFÁS VERSEK

    Az okkult csiga

    Ült búsan az okkult csiga a réten,
    És Nietzschére vagy Spinozára gondolhatott éppen,
    Amikor orra elé egy falevél hullott.
    „Hát ez ide vajh mi úton jutott?”
    Elmélkedett a filosz, majd kiötölte máris:
    „Az elmúlás kérdése nem épp egzisztenciális.
    Lehull a falevél, iramlik az élet,
    Nekem pedig elkélne egy békávé-bérlet,
    Oly lassan haladok. Ha így folytatom,

    Lehet, hogy parlagon maradok.”


    Változtak az évszakok, de a csiga-ült.
    A lét-nemlét kérdésében végleg elmerült.
    Lassan hajtotta őt előre a nyálka,
    Két gúvadt szemében ez volt csak a szálka.
    „A sztoicizmus szippant épp magába!”
    A fentieket eképp konstatálta.
    „Legalább a cipő nem töri a lábam,
    Repülni sem tudok, mivel nincsen szárnyam.
    Az infarktustól védve vagyok teljesen,
    Attól sem kell félnem, hogy egy nap majd elesem,
    S megütöm a bokám. Nos, ez hát a zen!”
    És hogy ez a pár sor nekünk mit üzen?
    Ha már csigának teremtett az Isten,
    Rettentő sok gondod ennek kapcsán nincsen.
    Aggódni valód sem igazán lehet,
    Érintse meg lelked ez a bölcselet:
    Ha csiga vagy, légy csiga! S kússzál a nyálon,
    Így korcsolya nélkül csúszkálhatsz a nyáron!


     

    Anato Mia

    Nyálkahártya, férgek, genny és idegméreg;
    Hát te már megint mit tanulsz, kérlek?
    Bowmann-tok, szívburok, mellékvesekéreg;
    Magamba beszélek egy kis betegséget.

    Savós izzadmány, vérömleny és gázok:
    Ennyi undormánytól rögtön bepiázok!
    Hámszövet, tubulus, immunválasz sejttel,
    Mindjárt elájulok: ez volna az ember?

    Hol fészkel a lélek? A fibrinek mögött?
    Vagy a heparon túl, a gátüreg fölött?
    Esetleg legbelül, a dobogó corban,
    Akkor is, miután benne vagy a korban?

    Az agyban kik ülnek a vezérlőpult élén?
    Protrombinok küzdenek a sangia szélén.
    Tocsogó mirigy sötét világában,
    Így kalandoztam el az anatómiában

    2011. februárjában


     
    Szimat nyomozóiroda

    Az iroda ajtaját belöki egy férfi:
    - Ugye segít rajtam? - keseregve kérdi.
    - Miben segíthetek? - fordul felé Szimat:
    - Átverés, hazugság? - Hát tudja a múltamat?
    - Én azt nem tudhatom - mosolyog a mester -,
    - de ha önnek fekszik, segíthetek egyszer.
    Munkatársaim a Gyanú és a Kétely,
    Biztosíthatom: nem erkölcsi métely.
    Nyomozóirodám híres messze földön,
    Kifogtam vele nem egy álszent hölgyön.
    Csalfa nők hadát buktattam le régen,
    Ezzel telt az összes egyetemi évem.
    Múlt, jelen és jövő nyitott könyv előttem,
    Múltból jövőt szőni minden mesterségem.
    Rajtam is kifogott a fehérnép átka:
    Nőügyekre szakosodott cégem ügyosztálya.
    - Maga kell hát nekem! - folytatja a férfi.
    - Tán az asszony megcsal? - Ezt még tőlem kérdi?
    Mutassam meg talán referenciáim?
    Vagy magyarázzam el mély szentenciáim?
    Hát figyeljen, uram, a most elhangzó szóra:
    Mi szít bajt folyton? A két X-kromoszóma!
    Míg az XY békésen kocsmázik,
    Az asszony közben vígan a szomszéd alá mászik.
    Az érdekli talán, miért e erotika?
    Azt felelem Önnek: ez a genetika!
    A magassarkút ezek télen-nyáron hordják,
    De én ennek könnyen megmondom az okát:
    Azért teszik ezt egy kicsit sem félve,
    Hogy többet botoljanak meg s lépjenek félre!
    Csend áll be ekkor a nyomozóirodában.
    A vendég szája tátva Szimat foteljában.
    Tisztelet övezi a detektívet ekkor,
    Szerződést készít hát, míg az ügyfél dekkol.
    - Így ni! Kész az első okmány. Olvasom: A nő ocsmány.
    Minden kétséget kizáróan megcsalást követ el!
    Hű férje tehát bizonyítékot követel!
    Kedves uram, holnapra csak pár dolgot kérek:
    Adjon egy kulcsot, este nyolcra végzek.
    Vigye el addig otthonról a csalót,
    Étterembe, moziba a máglyára valót!
    - Így lesz - bólint gyengén az újdonsült kliens:
    - Szórakozni viszem, tanácsa edivens.
    Eltelik a nap, a terv szépen halad:
    Szimat áttúr mindent, mi kezébe akad.
    Ám nem talál semmit, csak pár ósdi tárgyat,
    Nem bizonyítja semmi a korlátlan vágyat!
    Összeszed hát néhány piros bugyit gyorsan;
    Majd magában közben mérgesen felfortyan:
    - Micsoda céda, aki felvesz ilyet!
    Ettől szegény férje biztosan megijed!
    Ím, a bizonyíték! Ki ilyet felvesz,
    Hát az a balek, ki ilyen nőt elvesz! -
    Visszaszalad tízre a poros irodába,
    Ajtaja előtt az ügyfele várja.
    Nyakába is ugrik kitörő örömmel:
    - Megkínálhatom Önt a fele sörömmel?
    Hisz’ ilyen szép esténk sosem volt talán!
    És tudja, közben gondolkodtam- magán!
    - Rólam? - jön zavarba a detektív gyorsan
    - Hát már nem számít, amit tegnap mondtam?
    És a bizonyíték? Dobjam a kukába?
    Ezért dolgozott cégem ügyosztálya?
    - Mint a piros zászló, bugyi leng a szélben,
    Ahogy himbálódzik a detektív kezében.
    - Szimat, attól tartok, nincs itt komoly baj
    - az ügyfél hangja lágy lesz, mint az olvadt vaj:
    - Ez a bugyi a legszebb, amit Rajta láttam,
    Minden éjjel ettől izzik fel a vágyam.
    Boldog esténk volt, és lényeg a lényeg:
    A nyomozási lapra nem kell okmánybélyeg.
    Még az iktatószám is lekerülhet róla,
    Nincs többé szükség asszonybuktatóra!
    Hápog dühében szegény detektív,
    Emlékezete némileg szelektív:
    - Az ügyet ejtem! A papucsférj gyáva!
    A hitves meg csalfa, dagadhat a mája!
    Hát nem zavarja, hogy élősködik magán?
    Hogy megszűnik tőle minden, ami magán?
    És a kromoszóma, talán üres frázis?
    Nyomozói diplomám visszaadjam máris?
    No és amit elvár? Vacsora és mozi?
    Mondja, nem zavarja, ha foglalt a slozi?
    És a körömlakk-szag? Csak kelleti magát,
    Közben lépten-nyomon átveri magát!
    És hogy eleszi Ön elől az összes eleségét?
    - Üdvözlöm, Szimat úr, a kedves feleségét.
    Kalapját emeli az ügyfél büszke arccal,
    Szimat is felhagy a céltalan harccal:
    - Nincs feleségem, ha akarja tudni!
    Nincs kiért tenni, nincs kiért dolgozni.
    Piros bugyi helyett szivarcsikkek várnak,
    Mit irántuk érzek, nem nevezném vágynak.
    Hogy lesz-e még társam, azt tudják a mennyek;
    Itt az idő arra, hogy nyugdíjba menjek!

    Az iroda bezárt, Szimat pályát váltott,
    Megvalósított néhány gyerekkori álmot.
    Pihen, ismerkedik, s sok mást is tervez ő:
    Mellékállásban lett esküvőszervező!

    A hard end of a munkanap

    Such on a fárasztó napon
    I sent out ötven levél.
    Let's work, told me my főnök,
    Because of fogy a kenyér.
    Okay, boss, feleltem,
    I'm active like még soha!
    But if you want mehetnél,
    Sooner-better haza.
    Your family vár there
    But oh, én alone élek,
    This is thereason,
    Why irigyellek téged!

    My boss meghatódott,
    That én lonely vagyok,
    There was no doubt arról,
    Hogy leaves there csapot-papot.
    Poor you, így szólt that time,
    So sad to me így látni!
    I will stay with you,
    Így easier várni
    The end of munkaidő.
    Is it ok, barátom?
    Láttam már, hogy no chance
    To take on my
    kabátom...

    Sok ám

    Sok a szép nő tényleg, jártamban láttam.
    Hát mi alapján leszek pont én a hibátlan?
    Döntsd el inkább magad, hogy miképpen méred,
    A jobbnak tűnő űnő keres-e épp téged.
    Én akarok lenni Ómega és Alfa,
    Adekvát, ki mellett a legjobban vagy tartva.
    Az optimális, ki pont neked való(ka),
    Mert amit a szem lát, az sokszor túl csaló(ka).
    Nincs senkiből még egy, de ha undok is vagy éppen,
    Akkor sem merülsz el játszi feledésben.
    Ezért vagyok más, mint a többi némber:
    Fél pupillám folyton titkon feléd kémlel.
    Tömegben sétálva sok a vonzó lélek,
    De csak egy van, aki így követi lépted.
    Némán figyel mindig, bármerre haladsz is,
    Nem állhatja útját a végtelen galaxis.

    KOMOLY VERSEK


    Ha


    Ha csak ennyit szabtak rám
    Ha nincs még egy pillanat
    Ha elfogy a levegőm
    Ha elfogy egy perc alatt
    Ha leáll a szívem is
    Ha kihűl a testem
    Ha nincs többé holnap
    Ha siratnak engem
    Ha ennyi adatott
    Ha vége a létnek
    Megköszönöm ezerszer
    Hogy élhettem érted.

     

    Valahol vagy


    Valahol vagy.
    Hogy hol, nem tudom.
    Bárhová lépek, és
    Bármerre nézek,
    Lépten-nyomon elbukom,
    Tudom.
    Mert szemükben a tiéd keresem,
    Nem figyelek,
    Kutatni téged másban -
    Mi értelme lehet?
    Ha vagy valahol,
    Vajon bánod-e,
    Ha más mellett kelek,
    És vele fekszem le?
    Csak mert nem ismerlek-
    Még-
    De gondolsz-e arra,
    Hogy lehetne másképp?