#hanzsu

Prózák

A GoodStuff magazinban megjelent néhány novellámat és cikkemet itt találod:

Száznegyven Veled, mégis magányosan Kollégáink, akik a Micimackóból léptek elő I. Kollégáink, akik a Micimackóból léptek elő II. Tavasz a Dunánál Önéletrajz, és ami mögötte van A tetőn Egy-nyári szerelem Írd meg nyáron az első regényedet! Ilyen érzés együtt lenni egy számítógép- és kütyüfüggővel Több van benned? Nagyik a Facebookon Így nyaralunk mi, magyarok Interjú András Tündével, a Vitéz Kürtős ügyvezetőjével Ha mást szeretsz, miért vagy velem? Hét kérdés, amivel hagyd békén a vegákat! Lebomló poharakkal harcol a környezetért egy zseniális magyar dizájncsapat

Szárnypróbálgató éveimből az alábbi pár kis írást olvashatod.

Gerle

Elolvasott sok könyvet. És nem tudta hova tenni őket.
Tudomány? Szórakozás? Tudomány és szórakozás? A tudomány nem szórakozás. A szórakozás nem tudomány. De hát akkor miért is olvasott ennyi éven át?
Mert olvasott volt, s így tájékozott. Ha tájékozott volt, hát művelt is. Tőle igazán bármit meg lehetett kérdezni.
Csak akkor került bajba, amikor különböző világnézetek harcoltak egymással a fejében. S ez újabban egyre többször megtörtént.
Hiszen minden nap olvasni kell a ma emberének, hogy haladjon a korral.
Szavak, talajgyökeres és új kifejezések pusztították egymást ilyenkor fáradhatatlan ütemben odabenn. Sok közülük térdre hullott, elvesztette alapjelentését, elfelejtődött, de volt olyan sosem látott betűsor, amely idegen jelvényt viselt, s kitaszította kényelmes helyéről a régit.
Hangalakok zsongtak a koponyájában ezeken az estéken.
- Dönts! - követelték tőle. - Igazság csak egy van! - kiáltotta az egyik.
- Balga vagy és csőlátású - veszekedett vele a másik. - Igazság nincs, csak vélemények léteznek! De te kergesd csak a délibábot, míg bele nem fásulsz!
Megzavarodott ettől, és kiment ilyenkor kávét főzni magának.
Ha a család tagjai zajt hallottak éjjel a konyhából, tudhatták, hogy nagyapát felzaklatta az olvasás. Azt is, hogy a kor előre haladtával egyre rosszabb alvó válik belőle. Így van ez, napilapokban, ingyenes gyógyszertári újságokban is olvasni hasonló esetekről.
Tágas lakásban élt, együtt lányával és az unokáival. Veje még a háborúban veszett oda.
A háború kemény dolog. És ő nem akart hallani többet róla.
Visszament a szobájába, és az ablakhoz lépett. Szerette hallgatni a gerlék búgását. Úgy is hívták a szomszéd gyerekei: a gerlés bácsi.
Egyre kevesebb gerlét látott mostanában, de annál több galambot. Őket sosem szívlelte.
- Takarodnátok haza, ahonnan jöttetek, piszkos kis vírusgazdák! - fenyegetőzött faragott botjával.
Hatalmas könyvszekrénye volt, faltól falig érő. Maga töltötte fel könyvekkel közel hetvenöt év alatt, s külön büszkesége volt, hogy a kiadásnak megfelelő évszám szerint rakosgatta sorba őket gondosan.
Az öccse, amikor látogatóban volt egyszer, megkérdezte: - Árulja már el, bátyámuram, miért nem a szerint rakta sorba őket, hogy melyik milyen célt szolgál? Szépirodalom, tudomány, történelem?
Ő összerezzent, ráncai feketére mélyültek az arcán rövid időre, majd így szólt:
- Így van ám: történelem.
Testvére nem a tudományok közé sorolta be a történelmet.
Ennek már sok esztendeje. Ma ismét a könyveiben gyönyörködhet. A legszegényebb időben sem volt hajlandó antikváriumok kezére játszani a kincseit.
Egyik este elővette egyik háborúról szóló ismeretterjesztő könyvét, és próbálta úgy olvasni az asztali lámpa fényénél, mintha szépirodalom lenne.
Kínnal ment, lassan haladt.
A következő már verseskötet volt. Megkísérelte tudományos szemmel látni a benne szereplő költeményeket.
Felkavarta; mikor is íródtak? Miért is íródhattak?
Vadul kereste az összefüggéseket. Évszámok, történések, érdekek, okok tolakodtak a gondolataiban. Gyöngyözött a homloka belé, ahogy érteni akarta, felfogni vágyta az idáig felhalmozott, immár felszínesnek tűnő adathalmazt.
Szépirodalom. Tudomány. Történelem.
Egyre több könyvet rángatott le eres kezeivel, beléjük lapozott, némelyiket gyűrte is, úgy kavarogtak benne a kérdések.
Ennyire ostoba lenne? Valójában semmit sem ért a világból!
Tessék, itt ez a mű. Novella, és itt van hozzá egyből háromféle értelmezés. Idáig azt hitte, érti, tudja, vagy legalább érzi a lényegét.
Amott egy régi folyóirat-gyűjtemény. Ezért egyszer majdnem az életét adta. Ilyet nem szabad tartani egy lakásban sem, azok az idők elmúltak. Igazság kontra vélemények - mit keres, hova bolyong igazság nélkül az ember?
Észrevette, hogy a nap kintről olyan erősen tűz az arcába, hogy egészen elvakítja.
Hát ennyire csak beleélt a világba idáig, hogy fogalma sem volt róla, mi miért történik?
Hiszen már tudja - csak kimondani nehéz.
Görcsös, tüzes érzés hasított át a halántékán.
Egy gerle szállt fel az ablakpárkányról, szárnya röptében érte az üveget.

 

- Holnap lesz két éve, hogy elborult az elméje. - Lánya megsimogatta a homályos tekintetű idős férfi gyér ősz haját. - El sem hiszed, milyen nehéz a gondját viselni.
- Nagyon művelt lehetett. Rengeteg könyvetek van.
- Művelt is volt. Az őrület is a könyvei között talált rá. - A nő megfogta vendége kezét, és csendben kivezette a szobából, melynek falai a mai napig őrzik a múlt elfogult pillanatképeit; a több száz, talán több ezer könyvet a könyvszekrény polcain.

***

Éjjeli lepke

Mintha egy óriáskéz eresztene lassan egy sötét dobozt a városra, úgy borul rám az éjjel.
A kertek alatt égetett falevelek fanyar illata elkeveredik a hűvös levegőben, amitől elkerülhetetlenül belém hasít:
Ősz van.
A házak ablakaiban némán villog a televízió kékes-sápadt fénye.
Még pulzál egy darabig, majd alábbhagy.
Későre jár.
Az utcán állok, szorosra húzott kabátban. Szeretnék egy pillanatra én nem én lenni, de csak az éjjeli lepkét figyelem, mennyire bárgyú teremtmény is valójában.
Kitartóan közelít az utcai lámpa felé, majd a forróság úgy megsebzi, hogy kis híján odasül a lámpához.
Ettől megszédül, úgy tűnik, maga is lehullik, mint egy őszi falevél, majd mit tesz?
Új erőre kap, és még egyszer belevág.
Tudja, hogyha közelebb megy a fényhez, megégeti magát, mégis megteszi.
Talán azért ilyen vakmerő, mert alapvetően pirimitív állat, gondolom, és kifújom a tüdőmből a meleg levegőt.
Azon kezdek morfondírozni, hogy bezzeg a kutya, hát a kutya fél a villámlástól, nem igaz? A hosszú évezredek alatt kialakult benne, hogy féljen. És ez így normális. Hiszen a villámlás beindít egy egészséges veszélyérzetet az értelmes lényekben.
Vihar idején én is rettenetesen tudom gyűlölni a magányt, és a paplan alá bújok.
Össze se lehet hasonlítani az éjjeli lepkét az intelligens állatokkal, töprengek tovább. Ez a szerencsétlen rovar olyannyira vágyik a melegségre, hogy folyton-folyvást ugyanazt a hibát kénytelen elkövetni, ráadásul mindezt hihetetlen elszántsággal.
De a pillangó, mármint a normális, nos, szóval annak ott van a nappal, akkor szálldos. Van esze: éjszakára elbújik.
Ebben a pillanatban megállapítom, hogy a közönséges réti pillangót mennyivel többre becsülöm.

És mégis.
Mégis valamiért a selymes tapintású, de kemény szárnyú éjjeli lepkén akad meg a szemem.
Újra és újra.
Ahogy odaszáll a lámpára, megégeti magát, fájdalmasan verdes kettőt-hármat, majd repül két kört, és lám-lám, még mindig nem adta fel.
Ki kéne okosítani róla, hogy bezzeg én, én nem csinálnék ilyet a helyében!
Mert én... én más vagyok!
Úgy bizony!
Én ember vagyok!

Kitartóan közelítek a fény felé, majd a forróság úgy megsebez, hogy kis híján megsülök.
Ettől megszédülök egy kicsit, és úgy tűnik, magam is lehullok, mint egy őszi falevél.
Majd mit teszek?
Új erőre kapok, és még egyszer belevágok.
Tudom, hogyha közelebb megyek a fényhez, megégetem magam, mégis megteszem.

Talán azért vagyok ilyen vakmerő, mert alapvetően primitív állat vagyok -

gondolom, és a lépteim visszhangoznak az épületek falain.

                                                                                                                                              

 

Véged

- Most meghalsz! - Joe Ben halántékához nyomta a pisztolyt. - Kiskanállal fogom kienni az agyadat! Kitaposom a beledet, te féreg!
- Nem teheted ezt, nem ölhetsz meg! Gondolj a családodra! - reszketett Ben.  - Megmondom, hova ástam el az öt kiló kokaint, ha nem eszed ki kiskanállal az agyam! Ha nem taposod ki a belemet nekem, féregnek...
- Igazán? - Joe élvezettel kínozta áldozatát.
- A Barackos köz legnagyobb hársfájának tövébe ástam!
Joe szemei összeszűkültek:
- Hazudsz! - üvöltötte. - A Barackos közben nem nőnek hársfák! Az egyetlen fa abban az utcában egy lilásfehér magnólia, kicsi, zöld levélhajtásokkal és fekete páncélú apró élősködőkkel!
Ben nyelt egyet.
- Nem nőnek?
- De nem hát!!
- Úgy emlékeztem...
- Véged! - szólt Joe ellentmondást nem tűrő hangon, és repedezett, vaskos ujját egy határozott mozdulattal a ravaszra helyezte...

 

- Frici, basszus!
- Mi van már?
- Azért ez egy kicsit felháborító, hogy munkahelyen filmezel, na mindegy.
- Bocs. Legközelebb felveszem a fülhallgatót.
- Legyél szíves. Így lehetetlen kitalálni ezt a négy betűs szót. Olasz város, négy betű, R-rel kezdődik, a tollam meg mindjárt kifogy.
- Nesze, itt van egy, én úgyis csak a létszámleépítéseknél használom.
- Megint kirúgunk valakit?
- Akkor majd visszaadod.
- Azt a Kiskovácsot ki kéne.
- Ki a tököm az a Kiskovács?
- Aki folyton nézegeti a nőket a neten.
- Ja, az a Kiskovács!  
- Mindjárt átküldi a képet. Na nézd, már nyomja is az entert. Folyton ezt csinálja. Csoda, hogy magához nem nyúl itt nekünk.
- Szivaccsá netezte az agyát a hülyéje.
- Ja.
- Pedig tudhatná, hogy...
- Hogy ez egy munkahely.
- Ja.
- Hát ja.

- Véged! - szólt Joe ellentmondást nem tűrő hangon, és repedezett, vaskos ujját egy határozott mozdulattal a ravaszra helyezte...

***

Érdekes

Érdekes egy olyan világban élni, ahol senkit nem érdekel semmi, és ahol senki nem lelkesedik semmiért igazán.
Érdekes lassan épp ilyenné válni.
Érdekes a híreket úgy szemlélni, hogy a hülyék már megint öldökölnek, meg jó, jó, megveszem, majd holnap, mert most neki van több pénze, meg oda úgyse jutok el az életben, meg hogy néz ki már megint, de jól vagy de rosszul, de mégis, de jó neki, meg biztos nem hazudik, meg befektetném, ha lenne mit.
Érdekes sorban állni és várni egy csomót
a Nagy Semmire
a Nagy Sehol.
Érdekes mindezt kezdetben nem akarni.
Esténként csak fáradtan ledőlni,
és figyelni,
ahogy lassan, lassan a késztetés elmúlik.
Magolás, hamburger, teljes egyetértés és vitaképtelenség és cukormázas szeretetlenség
mindenütt, mindenhol.

És érdekes még érezni, hogy nem, nem akarom, merthogy ez kevés,
és nem ízlik, és fárasztó, és hamis és műanyag,
és felveszem a belépőkártyám, leadom a hitem,
és majd fordítva.
És váltani akarok és hinni valamiben,
és csodát látni, amikor csodák nincsenek.
És érezni, és nem csak a hiányt,
és nem üldözni semmit és senkit, hanem megélni,
keresni az utánajárás végett, örömből,
és megtalálni.
Érdekes.
Te már keresed?

*

Téves kapcsolás

- Jó napot kívánunk. Ön a Mindenható Ügyfélszolgálat zöld számát hívta. Jelenleg minden munkatársunk foglalt. Kérjük, válasszon az alábbi lehetőségek közül: Hálaadás: egyes gomb. Létkérdések feltevése: kettes gomb. Könyörgés, kérés, ima: hármas gomb. Bűnök meggyónása és egyéb vallási kötelezettségek: négyes gomb.
Átkozódás, szitkozódás, hitetlenség vagy öngyilkosság bejelentése estén kérjük, tárcsázza a hatszázhatvanhatos melléket, vagy várjon a kezelő jelentkezéséig.

Sípszó
- Halló, na végre már!
- Hálaadás: egyes gomb.
- Há-álló! Meghallgatja valaki az imámat itt egyáltalán?!
- Létkérdések feltevése: kettes gomb.
- Hallgass már, én beszélek!

- Könyörgés, kérés, ima: hármas gomb.
- Nincs egy árva lélek se, akit kapcsolnának?!
- Létkérdések feltevése: kettes gomb.
- A francért kellett ezt a számot hívnom! Tiszta hülye vagyok!
- Bűnök meggyónása és egyéb vallási kötelezettségek: négyes gomb.
- Hát ezt nem hiszem el!
- Átkozódás, szitkozódás, hitetlenség vagy öngyilkosság bejelentése estén kérjük, tárcsázza a hatszázhatvanhatos melléket, vagy várjon a kezelő jelentkezéséig.
- A rohadt…
- Átkozódás, szitkozódás, hitetlenség vagy öngyilkosság bejelentése estén kérjük, tárcsázza a hatszázhatvanhatos melléket, vagy várjon a kezelő jelentkezéséig.
- Tudod mit? Ha nem se segítesz, lepuffantom magam ezzel a fegyverrel! Ezzel, ni!
- Átkozódás, szitkozódás…
- Hát jó! Tőled aztán meghalhatok! Gyönyörű! Kösz szépen!
- Hálaadás: egyes gomb.
- Íííígy ni. Készítem a stukkert… így, be a golyócskát a helyére… és puff! Puff, puff!

- Ön a Szent Péter Ügyfélkapu hatszázhatvanhatos mellékét hívta. Kérjük, válasszon az alábbi lehetőségek közül:
Bűnhődés, pokol- tranzit: egyes gomb.
Ítélet-visszavonási igénybejelentés esetén kérjük, nyomja meg a kettőskereszt gombot, vagy várjon a kezelő jelentkezéséig.


#

Jelenleg minden munkatársunk foglalt.
Kérjük, a sírszó után hagyjon üzenetet.

            ***

Asztaltörlés pár lépésben

A cég legújabb heppje, hogy a Nagy És Sérthetetlen Irodai Dolgozók asztalához a takarítónéni már bizony nem nyúlhat sosenemse.
Ennek a drákói szigornak egyeneságú következménye, hogy csíráim az asztalrésben kicsíráztanak, a retekhegy lassan magasabb, mint egy Csomó Lungma. 
A monitor, a gép, az emelő és az asztal törlése pár lépésben a következő:

1. Végy egy kevésbé émelyítő illatú babapopsitörlő-kendőt.
2. Győződj meg róla, hogy nem túl nedves. Ha de, nedves bizony, akkor csavard ki a gusztustalan parfümözött lét a padlóra.
3. Fújd le a morzsahegyeket a földre, mert azok csak akadályozzák a mélyenszántó takarítás professzionalizmusát.
3. Kezdd el vakarni az egér alatt összegyűjt ragacsos fekete gumigolyókat, és ébredj rá, hogy a fenéktörlő nem oldja fel őket.
4. Dühöngve vakard le körömmel.
5. Haladj végig az asztalon a pohárfoltokon, és vedd észre, hogy erre viszont a seggtörlő kíválóan alkalmas.
6. Ne kíméld a telefont sem.
7. A laptoppal óvatosan bánj, mert nem szereti a billentyűk közé csorgott trutymót.
8. A nagy klaviaturhád már olyan zsúfolt, hogy nyomokban mogyorót tartalmazhat.
9. Hangosan okold ezért a reggelente fogyasztott köcsög müzlit.
10.  Ha nincs hely a becsorgó lének, emeld meg billentyűzetet, és rázd a kuka fölött iszonyatos hangerővel, közben Lady Gagát dúdolva.
11. Dugd be a füled füldugóval a kollégák röhögése és az 'assztnemúúgykell" -ek ellen.
12. Ha kiráztad, elteheted. (Naa, de rosszak vagytok!....)
13. Önelégült mosollyal dőlj hátra, és nyugodjál már meg, jól.
14. A munkaidő eltékozlása miatt ne aggódj. Ha megszáradt a képernyőkön a lé, úgyse fogsz látni semmit.

Sok sikert!

U.i. A minap az egyik kollégámat két egér fogadta az asztalán.

És csak az egyik volt mechanikus.

***

Szedálva

- Tudja, mindig is tartozni akartam valakihez. De amikor elkezdtem kötődni, mindig éreztem azt a csomót a kötélen, a nyakam körül. Nem tehetek róla. Azt éreztem, hogy tovább kell keresnem, mert azzal, ha elköteleződöm, mindent elvágok, ami a szabadság felé vezet. Úgy értem, a valaki mellett meglelt szabadság felé. Talán, talán ilyen nem is létezik. Lehet, hogy mindez csak illúzió. Érti? Lehet, hogy azért keresek tudat alatt olyan embereket, akikkel sosem lehet közös jövőnk. Hogy elkerüljem a szorítást. Hogy bebizonyítsam magamnak: a másik mellett megtalált szabadság csak egy... egy délibáb.

- Ha így ficereg, nem tudom beadni a nyugtatóinjekciót.

- Persze könnyű lenne megfogadnom, hogy megváltozom. A felismerés félsiker. De a megvalósítása - kemény dolog! No de ez pusztán filozófia. Mióta rájöttem, hogy valójában látens módon rettegek attól, hogy rossz társ mellett kötök ki egyszer, egyre nehezebben viselem az ellenkező nemet. Mármint a dolgaikat. Tudja: "jaj, drágám, ma későn jövök, megiszunk öt sört a haverokkal"... Én ehhez öreg vagyok. Vagy fáradt.

- Nővérke, kísérje a kettesbe a kisasszonyt!

- ...Vagy fáradt és öreg. Meg amikor szétdobálja a szennyesét. Őszintén: van olyan szerelem, amit ez nem öl meg? Hisz maga egyáltalán a szerelemben?

- Vérnyomás 150/100. Pulzus szapora. Tág pupillák. Nedves végtagok. Beszédre nem reagál. Izmok tónusosak.

- Hát, én nem. Tudja, volt idő, amikor hittem. Sőt! Vágytam rá. De ma már, azzal a felismeréssel, amit tettem  - tudja, a problémáim az elközeledéssel -, nem biztos. Illetve nem tudom. Olyan vicces. Amikor a barátnőimnek mesélek erről, mostanában csak bólogatnak. Azt mondják, Juli, te nem tudsz másról beszélni. Nevetséges. Juli, sok minden történt veled, túl sok minden. Nem tudnál egy kicsit megülni a seggeden?  Hah. Én megülnék, tudja? Hogyisne ülnék! Néha látok magam előtt egy barátságos kis családi házat, az ablakban muskátlival, a kertben kutyával és két viháncoló, szőke kisgyerekkel...

- Doktor úr, itt a Sedaxin. Tíz miligram.

- Mondtam a péknének is. Jóban vagyok vele, persze nevetséges, mert hát normális lehet az a nő, aki jóban van a péknével? Jogosan kérdezhetné, de vele valóban semmi baj sincs, bár derékban kissé erős, az igaz. Viszont mindig meghallgat; mindig. Amúgy az egyik ellenőr is ilyen a villamoson. Amikor meglát, már messziről mosolyogva integet. Szerinte is jól látom a helyzetemet. Mármint az elköteleződéssel. Egyetért abban, hogy tudatatti lehet nálam ez a dolog, viszont valami érthetetlen oknál fogva köti az ebet a karóhoz, hogy márpedig a szabadság társas megélése nem csak álom, hanem a valóság. Mondjuk ilyen munkában nem csoda, ha csorbul a realitásérzéke. Elég rettenetes lehet az a miliő, amiben nap mint nap húznia kell az igát.  Az a sok hányaveti ember, az a sok süket duma, amivel az emberek traktálják...  nem is értem. Néha azt morogja, hogy sajnálom, Julika, sajnálom magát. És ez - megmondom őszintén, de legyen olyan kedves, és ne ítéljen el ezért - zavar. Ön szerint igaza van? Valóban ennyire szánalmas volnék? Szánalmas?

- Légzés szapora. Erzsike, egy magasított párnát hozzon a négyesből, és nyissa az ablakát bukóra. Nemsokára hatni fog a beadott injekció. Kísérje le a hölgyet neurológiai felülvizsgálatra, ha felébred.

- Most, hogy ezeket elmondhattam önnek, valahogy olyan... olyan jó. Érti? Olyan kellemes zsibbadást érzek. Talán bátor kijelentés, vagy elhamarkodott, de megnyugodtam. Felemelő olyanokkal beszélni, akik meghallgatják az embert. Igazán. Őszintén. Érdeklődve. És szemmel láthatóan még érdekli is, amit fecsegek. Maga talán bolond? Ó, nem: maga kivételes személy, fehér holló, én mondom! Ha nagyot akarnék mondani, azt mondanám: maga jobb beszélgetőpartner, mint a pékné. Tudja: a derékban erős. De tényleg. Kérem, engedje meg, hogy majd valahogy megháláljam. Majd kitalálom, hogyan. Á, meg is van, ennek örülni fog:

Esetleg folytathatnánk ezt a kis diskurzust valamikor a közel...jö...vőben.

Nem gondol...ja.