#hanzsu

Léggömbök

Ti írtátok

2016. december 30.

Indexkép

Pár könyvesblog-értékelés, amelyből erőt merítek:

Egyszervolt könyvsarok

Myrelationshipwithbooks

Pandalány olvas

Niitaabell világa


Anya olvas blog

 

Velem készült interjú itt.

Az idézetek Tőletek vannak, forrásuk pedig a Moly.hu:

"(...) most hogy tisztábban látok, kijelenthetem, hogy én szeretem ezt a könyvet."

"Hajdú-Antal Zsuzsanna gyönyörűen bánik a szavakkal, mondatai a lehető legjobban vannak felépítve és ez is hozzájárul a könyv borongós hangulatához, amely miatt olyan különleges lett ez a regény."

"Matyi karaktere nagyon a szívemhez nőtt, tetszett, hogy vicces, hogy nem tökéletes, hogy ennyire aranyos és hogy annyira emberi."

"Megtalálni a műben egyszerre a romantikát és az odaadó kitartást, amitől boldog lesz az olvasó, annak ellenére, hogy miken megy keresztül a szerelmespár."

"Megérint, olykor megsirattat, ugyanakkor megnevettet, mindezt egy gyönyörű írásban megfogalmazva"

"Annyira de annyira megszerettem a történetet, annak ellenére, hogy a 10. fejezet után lesokkolódtam és napokig nem tudtam hozzányúlni a könyvhöz, mert egyszerűen nem akartam elhinni, hogy az írónő képes volt John Green-i eszközöket használni. Annyi potenciál és annyi rejtett motívum található a kötetbe, hogy ha nem tudom, hogy elsőkönyves írónővel van dolgom, talán nem is hinnék a szememnek. Hajdú-Antal Zsuzsanna tipikusan az az írónő, akinek a könyveit nem lehet elégszer olvasni, akinek nem egy, s nem két történetnek kell kikerülnie a kezéből, mivel olyannyira ért ahhoz, amit csinál, hogy az hihetetlen. S nem lehet eléggé ajánlani a Léggömböket, mivel amíg a kezetekbe nem veszitek nem fogjátok elhinni, hogy mire fel ez a pozitív visszajelzés, ha egyszer tönkre vágott a történet."

"Egy szóval tehát: elragadó. Egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy első könyves írónő munkáját tartom a kezemben. Szépen megfogalmazott, érzelmek széles skáláját közvetítő, a fiatalok problémáját tökéletes magába foglaló kis mű, amivel garantált a szórakozás."

"Matyi karaktere nagyon a szívemhez nőtt, tetszett, hogy vicces, hogy nem tökéletes, hogy ennyire aranyos és hogy annyira emberi."

"Irigyeltem Dorkát, több mindenért. A szüleiért, mert ritkán olvasok mostanában támogató családokról, még akkor is ha kicsit azért elkényeztették a lányukat. Irigyeltem Matyiért és Janiért, mert a két srác különösen a szívemhez nőtt. Mindkettő más volt, mint amit kívülről mutatott, mindketten máshogy álltak Dorkához, de a lényeg ugyanaz. Irigyeltem Vicáért, akivel eléggé tudtam azonosulni (határozott céljai voltak és túrás lány, mint én <3). Ja és Riddickért is irigyeltem Dorkát.:)"

"Mentem a könyvvel, Dorkával bele ebbe a kíméletlen szerelembe, nem volt jó érzés. De közben meg persze igen. Amiről szól, az szorongató, fájdalmas, nehéz. Regényként viszont szorongató, fájdalmas és olvasmányos. Kicsit azért az az érzésem, hogy a szereplők egy nemzedékkel idősebbek azoknál, mint akiknek lenniük kellene, vagyis az írónő inkább a saját ifjúságának szereplőit-szokásait-viszonyait-gondolkodásmódját írta le, mint a miénket, de ez mindegy (majdnem)."

"Ez egy veszélyes könyv. Eddig háromszor késtett el a fiam az iskolából miatta, mert nem bírtam letenni. Férfi társaim kövezzenek meg érte, de bizonyos részeken még másodszori olvasáskor is bekönnyesedett a szemem."

"

"Nem is gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. Nehezen rázódtam bele a stílusba és a történetbe, de annál inkább élveztem az olvasását a második felében. Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, hol szomorú voltam, hol boldog, hol sírtam, hol nevettem. Egyszerűen imádtam."

"Ez a könyv egy igazán hiánypótló a könyvesboltok polcain, mert ez egy olyan regény, ami rendkívül keserédes, megköveteli az érzéseinket, a szívünket, mégis komoly témákat dolgoz fel, mindezt a lehető legszebb módon."

                                      

De hogy ne csak a jót emeljem ki, volt, akinek nem jött be, az olvasás már csak ilyen szubjektív élmény:

" Nehezen haladtam vele, pedig sok párbeszéd van benne és könnyű mondatok. De valahogy nem vitt a cselekmény, nem volt minden oldalon olyan érzésem, hogy azonnal akarom olvasni a többit. (...) olvasás közben is kibukott folyton a tanulság-levonás, hogy „a társaink iránt nagyobb felelősséget kell vállalnunk”. Empatikusabbnak és előrelátóbbnak lenni, stb."