#hanzsu

Gayle Forman, komoly, magyartanítás, vélemény, YA

Komoly témák és hősök a Young Adult regényekben

2016. november 12.

Indexkép

Meglehetősen ellentmondásos felvetések kavarognak az interneten arról, vajon miről olvasnak szívesen a mai tizenévesek, és felmerül a kérdés, miszerint szükség van-e egyáltalán ebben az életkorban a nehéz témákra, drámai fordulatokra és konfliktusokra.

Ahogy Tóth Edu humorista kitűnő éleslátással és iróniával megfogalmazza: „Most olvasom egy oktatással foglalkozó nagyokos nyilatkozatát, melyben a szakember azt fejtegeti, hogy a magyar diákok azért nem olvasnak, mert a szépirodalmi művekben túl sok a konfliktus, és túl kevés a happy end.
Igen!! Ez az! Ez a megoldás!
Raszkolnyikov dobja el a baltát, Nemecsek épüljön fel gyorsan abból a fránya tüdőgyulladásból, Ben Hur kapja csak el a cserepet, amit Tirzah a tetőről lever, Moby Dick viselkedjen, Holden Caulfield hívja fel a szüleit, hogy merre csavarog, Twist Olivér lakjon jól, Nyilas Misi kapjon egy kis garzonlakást Debrecenben, Gatsby felejtse el a csajt, Maugli pedig öltözzön már fel végre normálisan, az Isten szerelmére!”
(Forrás: Facebook)

AZ AZONOSULÁS PROBLEMATIKÁJA

Amikor a Légy jó mindhaláligot tanítottam, az egyik fiú felhördült, miszerint Nyilas Misi olyan béna, hogy egy jó nagy maflást érdemelne, és ők aztán nem tudnak azonosulni vele. Nem tudnak azonosulni Nemecsek önfeláldozásával sem, mert sem Nemecsek, sem Nyilas Misi nem szól vissza az őt piszkálóknak. "Sírni, ezeken? Na ne! Ilyen életképtelen hősökre semmi szükség, tanárnő!"

Kampányoltam egy sort Nyilas Misi és Nemecsek Ernő vagánysága mellett, amiben szentül hiszek, de ezzel együtt be kellett látnom: változik a világ, változnak a példaképek, és a generációk mást értenek az életképes kifejezés alatt.

Ha a szüleink nemzedékét kérdezitek, a fenti ellenérzések kevésbé markánsak. Nagy részük a mai napig gyönyörűnek találja Nemecsek síron túli erkölcsi felemelkedését, vagy az ártatlanul meghurcolt Nyilas Misi szenvedését.

Mára a küzdő szellem és az önérzet fontosabbá vált néhány, korábban éltetett alapértéknél, de nem irtotta ki teljesen azt. Mielőtt lebecsülnénk a napjainkban előtérbe került képességeket és emberi tulajdonságokat, fontos belátni, hogy ezeknek is megvan a szerepük a túlélésben, és szükségesek ahhoz, hogy felgyorsult világunkban önvédelemre rendezkedjünk be, ahol egy gyenge, minden szituációban megalázkodó regényhőssel sokszor valóban nehézséget jelent együttérezni.

MEGÚJULT HŐSÖK

A népszerű YA-regényhős talán épp ebből a régről hozott erkölcsből táplálkozik: nem tapos át másokon pusztán önös érdekből, vagy ha mégis megteszi, később kiderül, hogy képes a változásra. Akár van ellensége, akár nincs, leginkább saját magát győzi le, de legalábbis próbálja legyőzni. És ami a legfontosabb: bármelyikünk lehetne.

Ha a történet célja a hitelesség, hőse nem agyonidealizált, nem minden ízében tökéletes, viszont fejlődőképes. Ha korábban gyenge is volt, megerősödik. Ha érték is tragédiák, túljut rajtuk, és már fel is támad a kopott közhely: az elbukás tényleg az élet természetes velejárója.

NEHÉZ TÉMÁK

A regényhős személyének történeti változásától elérkeztünk a drámai fordulatok és komoly témák kérdésköréhez.

Tényleg arról lenne szó, hogy a fiatalok gyomra csak a könnyedet képes befogadni? Igaza lenne azoknak, akik azt állítják, „könnyítsünk” az irodalomtanterven, hígítsuk fel az olvasás élményét, igyunk több limonádét, és felejtsük el egy életre az ifjú Werthert, a spleent, a tragédiát mint teljes műnemet, Dantét, Bovárynét, Rómeót és Júliát, és húzzuk le a vécén a könnyeket, röhögjünk bele a vécékagylóba, és tegyük hozzá, hogy "Marcsikám, főzz egy kávét a munkaközösség nevében, a mai magyaróra nekem sajnos nem fog menni?"

A Gabo kiadó oldalán fellelt cikk (Miért népszerűek a sötét témák a YA-kban?) az ismert YA-író(nő), Gayle Forman szavait idézi a témával kapcsolatosan, miszerint „a tudományos kutatások kimutatták, hogy míg intellektuálisan a felnőttek és a tinédzserek agya ugyanannyira fejlett, addig az érzelmekhez kötődő agyterületek sokkal aktívabbak. …ez az az időszak is, amikor a legkomolyabb érzelmi hatások érik a tinédzsereket, érzelmileg ekkor a legfogékonyabbak. Halál, fájdalom, veszteség, ezek mind-mind olyan kérdések, amelyekről nagyon nehéz még egy felnőttnek is beszélnie. A könyvekben azonban a fiatalok - és a felnőttek is - különböző történeteken keresztül elgondolkodhatnak ezekről, a szülők akár meg is beszélhetik gyermekeikkel, mit jelentenek számukra ezek a kérdések. Így egyáltalán nem meglepő, hogy a fiatalok a kifejezetten őket megcélzó YA regények között sokszor a komoly, néha kifejezetten sötét témákat boncolgató műveket keresik.”

A YA-szerző (különösen az ún. Dark-YA-szerző) érzékletesen, ki-ki a saját írói eszközeit felhasználva "beszél" a komoly témákról a tizenévesekkel. Együttérzést, empátiát vált ki belőlük, esetenként más megvilágításba helyezve a történteket. Érzelmeket kelt és csitít el, és talán, talán egyeseket hozzásegít egyfajta belső feldolgozási folyamathoz is.

Van, hogy egy könyv pont a legjobbkor ér minket. Fejbevág, letaglóz, mélyre húz, hogy felemelhessen. Kit a hosszas érzelmi folyam képes elragadni leginkább, kit a rövid, szaggatott mondatok ütnek szíven.

Mert a nem minden ízében tökéletes, helyette fejlődőképes szereplők mi magunk vagyunk, akiket a szerzők csak így hívnak:

 

Kedves Olvasó!